Reggel sírva ébred. A hasa fáj, de nem beteg. Iskolába induláskor dührohamot kap, vagy csak csendben szomorú. – Mit rontottunk el?
Ha ez ismerős, nem vagy egyedül.
Egyre több szülő tapasztalja, hogy gyermeke már az alsó tagozatban is szorong, kimerült, túlfeszített. Pedig a legtöbben azt hisszük, a gyerekeknek „könnyű”, nincs valódi gondjuk. De az ő világukban egy rossz jegy, egy barátság megromlása vagy egy hangos vita a szülők között éppen akkora stresszt jelenthet, mint nekünk egy határidős munka vagy anyagi nehézségek.
Ideje másként néznünk a kisiskolásainkra: nem kis felnőttek ők, hanem fejlődő, érzékeny lelkek, akikhez igazán közel kell hajolnunk, hogy meghalljuk a halk segélykiáltásaikat.
Honnan jön a stressz az alsósok életében?
A stressz lehet:
- iskolai: teljesítménykényszer, dolgozat, új tanító
- társas: kiközösítés, barátságok megromlása, veszekedések
- otthoni: feszültség, válás, testvérféltékenység
- belső: megfelelési vágy, önbizalomhiány
Egy kisiskolás még nem tudja kimondani: „Szorongok, mert holnap matekdolgozat lesz.”
Inkább fáj a hasa, sír reggelente, nem akar iskolába menni.
Ez nem „hiszti”, hanem segélykiáltás.
Mit tehetünk szülőként, ha a kisiskolás gyermekünk stresszel?
1. Figyeljük a jeleket!
– gyakori fejfájás, hasfájás
– alvási nehézségek
– túlzott visszahúzódás vagy dühkitörések
– “nem akarok iskolába menni” ismétlődése
2. Ne bagatellizáljuk el
A „nagyfiú nem sír” vagy „ugyan már, ez semmiség” mondatok inkább elfojtást okoznak.
Helyette: „Látom, hogy nehéz volt a napod. Elmeséled, mi történt?”
„Ugyan már, ez nem is nagy dolog.”
Helyette: „Neked ez most tényleg fontos lehet. Segítesz, hogy jobban megértsem?”
„Ne sírj már, nincs is miért!”
Helyette: „Látom, hogy most nagyon el vagy keseredve. Itt vagyok veled.”
„Más gyerekeknek sokkal rosszabb dolguk van.”
Helyette: „Tudom, hogy most neked ez fáj. Nem verseny, kinek rosszabb.”
„Ne légy már ilyen érzékeny.”
Helyette: „Érzékenynek lenni ajándék. Ez azt jelenti, hogy mélyen átéled a dolgokat.”
„Hagyjuk már ezt a hülyeséget!”
Helyette: „Nem biztos, hogy értem, de szeretném megérteni, mi bánt ennyire.”
„Ezen felesleges idegeskedni.”
Helyette: „Tök oké, ha most feszült vagy. Nézzük meg, mit tehetünk együtt!”
Plusz egy jolly joker mondat, amit mindig lehet használni:
„Amit most érzel, az fontos. Engem érdekel.”
3. Adjunk nevet az érzéseknek
A gyerekeknek sokat segít, ha szavakat kapnak az érzéseikre.
Pl.:
„Ez szomorúság, amit most érzel.”
„Akkor most izgulsz? Az teljesen rendben van.”
„Ez lehet, hogy csalódottság. Jól gondolom?”
„Talán kicsit dühös lettél, mert igazságtalannak érezted?”
„Izgulsz a holnapi felelés miatt? Teljesen természetes, ha így van.”
„Amikor ilyen történik, mit szoktál magadban gondolni? Segíthetek megkeresni egy megnyugtató gondolatot?”
4. Tanítsunk egyszerű légzőgyakorlatokat – adunk néhány tippet
- Lélegezz úgy, mint egy lassú teknős. Szívd be az orrodon, tartsd bent, fújd ki, mint a szelet.
A légzés nyugtatja az idegrendszert, és játékosan tanulható.
- Lélegezz, mint egy sárkány – de aki nem bánt – Szívd be a levegőt mélyen az orrodon, mintha fel akarnád fújni magad, mint egy nagy sárkány. Tartsd bent 3-ig számolva, majd fújd ki a szádon, halkan, mintha meleg levegőt fújnál egy jéggé fagyott virágra.
Ez segít kiengedni a feszültséget – dühroham előtt, alatt vagy után is.
- Légző-buborékfújás – Képzelj el egy hatalmas szappanbuborékot!
Szívd be mélyen a levegőt, és úgy fújd ki, mintha buborékot fújnál – lassan, egyenletesen, nehogy kipukkanjon!
Ez vizualizációval kombinált nyugtató légzés, ami játékosan köti le a figyelmet.
- Hullám-légzés – Képzelj el egy tengert. A hullám jön – szívd be a levegőt. A hullám elmegy – fújd ki a levegőt. Ismételjétek 5–6-szor, közben lehet rajzolni hullámokat is ujjacskákkal a levegőbe.
Kifejezetten jó lefekvés előtt.
- Lepkés mellkasnyugtatás – Tedd keresztbe a kezed a mellkasodon, mintha átölelnéd magad.
Finoman dobolj felváltva az ujjaiddal – mintha egy lepke verdesne. Közben lassan lélegezz.
Ez az ún. „pillangóölelés” a két agyféltekét is harmonizálja, nyugtatja az idegrendszert.
5. Legyen biztonságos rutin
Az alsósok igénylik a kiszámíthatóságot. Egy esti mese, ölelés, napzáró beszélgetés stabil alapot adhat egy bizonytalan világban.
Reggeli indítás – Kezdődjön jól a nap!
- „Reggeli puszi” rituálé – mindig ugyanott, ugyanúgy (pl. kabátfelvétel után egy ölelés)
- Egy egyszerű mondat, amit mindennap elmondunk indulás előtt: „Szeretlek, és ma is ügyes leszel – de ha nem, az sem baj.”
- Egy rajz vagy kis üzenet a tízórais dobozba (szívecske, kedvenc állat)
Iskola után – Kapcsolódjunk újra!
- Kérdezd meg: „Mi volt a napod legjobb része? És a legfurább?”
(Nem csak egy vállvonásos „semmi” lesz a válasz – ezekkel a kérdésekkel tényleg beszélgetni tudtok!) - „10 perc csak veled” idő – közös LEGO, séta, társasjáték, ahol a figyelem teljesen rá irányul
Esti zárás – Lelki megérkezés
- Este mindig ugyanaz a menetrend: vacsora – fürdés – mese – összebújás
- Napzáró kérdés: „Miért vagy ma büszke magadra?”
- Érzelem-óra: beszélgetés arról, mi volt aznap vidám, ijesztő, érdekes vagy nehéz
- „Megnyugtató mondat” lefekvéskor: „Holnap is itt leszek. És bármi lesz, megbeszéljük.”
Nincs késő – van segítség
A gyermekek csodálatosan rugalmasak. Egy megértő szülő, néhány új eszköz és egy kis odafigyelés csodát tehet.
A stressz nem „ellenség”, hanem jelzés – és ha megtanuljuk együtt kezelni, az életre szóló ajándékot adunk a gyermekünknek.
A nyugodt, érzelmileg biztonságos gyerekkor az egész életet megalapozza.
Kezdjük ma!