Képzeld el ezt a jelenetet: egy fárasztó nap után végre leülnél a gyermekeddel egy kicsit beszélgetni. Talán látod rajta, hogy valami nincs rendben, próbálsz közeledni. És akkor érkezik a válasz: „Most hagyj békén!”, vagy még fájdalmasabban: „Úgysem érted!”.

Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy valamit elrontottunk. Pedig sokkal többről van szó.

Nem „rossz gyerek” – csak túlterhelt

Amikor egy gyermek durván, elutasítóan reagál, az nem feltétlenül szemtelenség vagy nevelési hiba. Nagyon gyakran a háttérben egy túlterhelt, túlingerelt idegrendszer dolgozik – és védekezik.

Ezekben a pillanatokban nem ellenünk fordulnak, hanem próbálják valahogy kezelni azt a belső feszültséget, amit még ők maguk sem értenek.

És ez a helyzet nekünk is ismerős lehet. Hiszen szülőként mi is sokszor vagyunk fáradtak, kimerültek, túl sok inger és elvárás között próbálunk helytállni. Nem csoda, ha néha robbanunk – épp akkor, amikor épp türelmesnek kellene lennünk.

Ketten egy hajóban: stresszes szülő + stresszes gyerek

Ez a kombináció gyakran robbanásveszélyes. Ha mi is feszültek vagyunk, sokkal nehezebb empatikusan viselkedni. Pedig pontosan ez az, amire a gyereknek ilyenkor szüksége lenne: nem tanácsokra, nem rendreutasításra, hanem egy nyugodt, szabályozott idegrendszerre, amelybe kapaszkodhat.

Ez viszont csak akkor megy, ha mi magunk is megtanuljuk kezelni a saját feszültségünket – újra és újra, minden egyes kihívást jelentő helyzetben.

Bárcsak nekünk is megtanították volna gyerekként…

Sokunknak nem volt olyan mintája, amelyből megtanulhattuk volna, hogyan kezeljük jól az érzelmeinket, hogyan maradjunk nyugodtak, ha belül dúl a vihar. Nem csoda, ha most, szülőként, egy csomó mindent „ menet közben” próbálunk megtanulni.

A jó hír: soha nincs késő elkezdeni.

A még jobb hír? Minden kis lépés számít – és hatással van a gyerekeinkre is.

Türelem, kapcsolat, szabályozott idegrendszer

Nem arról van szó, hogy mindig tökéletesen kell reagálnunk. De minél jobban értjük, mi zajlik bennünk és a gyerekünkben, annál könnyebben tudunk úgy kapcsolódni, hogy az valóban megnyugtató legyen – mindkettőnknek.

Ez nem valami elvont pszichológiai trükk, hanem gyakorlati tudás, ami megtanulható. És a hatása messze túlmutat a „kevesebb veszekedés” szintjén.

Ez az alapja annak, hogy a gyerekeinkben kialakuljon az az érzelmi biztonság, amire egész életükben építeni tudnak.

Szülőként nemcsak a gyermekünk érzelmi fejlődése számít, hanem a saját belső harmóniánk is.

A GEN ZEN by Mindful Mastery program egy különleges lehetőség arra, hogy közösen, egymást támogatva sajátítsatok el olyan relaxációs és légzőgyakorlatokat, amelyek mindkettőtöket segítenek a mindennapi nehézségek kezelésében.

Nem vagy egyedül. A türelem nem adottság – hanem képesség, amit napról napra, helyzetenként tanulunk. És minden próbálkozás számít. Még akkor is, ha nem tökéletes. Főleg akkor.